Érdemes-e belső zárat használni?

2016.10.23 11:41

A belső zárak több, külföldi országban is elterjedtnek számítanak; leginkább Angliában és az Egyesült Államokban.

Belső zárnak minősül minden olyan zár:

  • amelynek az adott nyílászáró külső oldalán nem alakítottak ki kulcsnyílást
  • amelynek nem szerelték be a zárbetétjét
  • amely csak belülről, fél zárbetéttel működtethető.

Belső zárnak minősülnek még:

  • a reteszek és riglik, amennyiben az adott nyílászáró belső oldalára vannak felszerelve
  • a lakatok, amennyiben a lakatpánt az adott nyílászáró belső oldalára van felszerelve
  • az ablak-, illetve erkély- és teraszajtózárak.

 

Az elnevezés onnan ered, hogy a belső zárakat csak belülről lehet használni; kívülről nem.

 

Érdemes legalább 1 darab belső zárat használni, mivel - ha be van zárva - akkor a betörő nem tud zárfeltörési módszerekkel bejutni az adott ingatlanba, ugyanis a zárhoz csak belülről lehet hozzáférni. Ennek következtében a betörőnek valamilyen betörési módszerhez kell folyamodnia: ajtóberúgáshoz, ki- vagy befeszítéshez, leemeléshez, aktív világítóablak befeszítéséhez, vagy a világítóablak üvegének betöréséhez. Ez pedig azért jó, mert a betörési módszerek általában nagy zajjal járnak, illetve – megfelelő mechanikai védelem esetén – sok időt vesznek igénybe, ezáltal növelik a lebukás esélyét. Világítóablakkal rendelkező ajtók esetében – az ablak befeszítése vagy az ablaküveg betörése után – a betörő ugyan hozzá tud férni a belső zárhoz; de:

  • egyrészt, ha a világítóablakon keresztül nem tudott bejutni az ingatlanba, akkor kívülről behajolva/benyúlva kell feltörnie a belső zárat (vagy annak zárbetétjét), ami viszonylag bonyolult, mivel a betörő nem fér hozzá rendesen a zárhoz/zárbetéthez;
  • másrészt, a világítóablak befeszítése nem feltétlenül könnyű, illetve az ablaküveg betörése nagy zajjal jár;
  • harmadrészt pedig, a belső zár (vagy az azt működtető zárbetét) ilyen módon történő feltörése általában sok időt vesz igénybe; valamint nem biztos, hogy a betörőnél vannak olyan eszközök, amelyekkel fel tudja törni az adott belső zárat vagy annak zárbetétjét - ebben az esetben a legtöbb betörő további, potenciális behatolási pontokat; vagy kisebb mértékben védett ingatlant keres.

 

Az alábbi zárak belső zárként történő használata nem ajánlott:

  • reteszek, riglik és lakatok, mivel ezek nagy része minimális mechanikai védelmet nyújt;
  • cylinder nightlatch, mivel a zárnyelv meghibásodása esetén fennáll a kizárás veszélye (a legtöbb nightlatch zárnyelve rögzíthető, de ha meghibásodik a rögzítőmechanizmus, akkor a zárnyelv belecsúszik a kengyelbe, ezáltal kizárja a lakókat; és mivel csak belülről lehet hozzáférni a zárhoz, az ajtót még a zárlakatos is csak valamilyen, roncsolásos módszerrel tudja kinyitni).

Belső zárként általában rászegzős másodzárat használnak. A belső záraknak részleges vagy teljeskörű mechanikai védelmet kell nyújtaniuk – ellenkező esetben nem jelentenek túl nagy akadályt a betörők számára!

 

Belső zár megléte esetén a lakóknak meg kell beszélniük, hogy mikor használják a zárat. Ha ezt nem teszik meg, akkor előfordulhat, hogy kizárják egymást.

 

Világítóablakkal rendelkező ajtók esetén csak akkor lehet:

  • gombbal működtethető zárat
  • forgatógombos zárbetéttel ellátott zárat
  • és/vagy tolózárat belső zárként használni, ha a zár vagy az azt működtető zárbetét közelében lévő világítóablakok meg vannak erősítve (pl. biztonsági ráccsal).  

A belső zárakat „éjszakai zárnak” is nevezik (angolul: night lock). A „belső zár” kifejezés helyett a „belső használatú zár” kifejezés is használható.

A zárak – használatuk helye szerint – lehetnek még külső, illetve külső-belső használatúak is.

A mielőbbi viszontlátásra!