Érdemes-e adakozni a kéregetőknek?

2017.04.02 11:56

A félreértések elkerülése érdekében szeretnék 3 dolgot leszögezni:

  1. Ez nem társadalomkritikai cikk
  2. A cikket objektív tények alapján írtam
  3. A kéregetőkkel kapcsolatos személyes véleményem nem jelenik meg a cikkben.

 

Kevés olyan ember van, aki megszánja a kéregetőket; a legtöbben szinte azonnal lerázzák őket. Adott a kérdés, hogy kik cselekednek helyesen: azok, akik adakoznak nekik, vagy azok, akik nem.    

 

Az emberek nagy része természetesen az adakozást tartja helyesnek; a gyakorlatban viszont más a helyzet, ugyanis a ténylegesen adakozók száma rendkívül alacsony. Ez a tény ambivalens érzelmeket vált ki belőlem: egyrészt, sajnálom a kéregetőket, másrészt pedig egyetértek azokkal, akik nem adakoznak nekik. Az egyetértésemnek több oka van, de a legfontosabb az, hogy a kéregetők – főképp lopás és rablás szempontjából – nagyfokú biztonsági kockázatot jelentenek.

 

Gondoljanak bele: elég egy pillanat ahhoz, hogy a kéregető kikapja a pénztárcát a neki jó szándékkal adakozni kívánó személy kezéből. Vagy képzeljék el azt, hogy késő éjszaka egyedül mennek haza, majd hirtelen odalép Önökhöz egy kéregető, és pénzt kér – de nem a „megszokott” módon, hanem úgy, hogy megmutatja a nála lévő rugós kést… És ez csak 2 példa volt arra, miért veszélyes adakozni a kéregetőknek.

Az adakozás tárgya – az adakozással kapcsolatban fennálló biztonsági kockázat szempontjából – nem sokat számít (pl. előfordulhat, hogy a kéregető öngyújtót kér valakitől, majd eltereli a figyelmét és ellopja a pénztárcáját).

 

Az adakozás egyébként nemcsak biztonságtechnikai, hanem pénzügyi szempontból is kockázatos – erről itt olvashatnak részletesen: http://kissemese.cafeblog.hu/2015/05/28/nekem-csak-egy-kis-apro-kene-buszjegyre-tudsz-adni-50-ft-ot/

(Mondjuk arról is lehetne vitatkozni, hogy kinek a feladata [lenne] eltartani a kéregetőket…). 

 

„Ennek tudatában mi az ideális megoldás kéregetés esetén?” – hangzik el az első (esetlegesen felmerülő) kérdés.

A legjobb megoldás szerintem az, ha – valamilyen indokra hivatkozva – udvariasan elutasítják a kéregetőket. A legegyszerűbb indok az adakozás tárgyának hiányára történő hivatkozás, pl.: „sajnálom, de nincs nálam pénz.”

Írhatnék még indokokat, de úgy gondolom, nem szükséges. 

 

„És mi a teendő abban az esetben, ha a kéregető túlságosan rámenősen vagy erőszakosan viselkedik?” – hangzik el a második kérdés.

Ilyenkor 3 dolgot lehet tenni:

  1. Elsétálni – vagy szükség esetén elmenekülni – a kéregetés helyszínéről
  2. Határozottan felszólítani a kéregetőt a cselekménye abbahagyására
  3. Segítséget kérni (pl. járókelőktől, polgárőröktől, a közelben éppen szolgálatot teljesítő biztonsági őröktől)

 

A megoldást mindig az adott szituációnak megfelelően kell kiválasztani.

 

Sajnos az is előfordulhat, hogy a kéregető megtámadja Önöket. Ebben az esetben 4 lehetséges megoldás van:

  1. A támadás helyszínéről történő elmenekülés
  2. Segítségkérés (pl. járókelőktől, közterület-felügyelőktől, rendőröktől) 
  3. A kéregető (támadó) utasításainak követése
  4. A támadás elhárítása

 

A megoldást a támadás körülményeinek megfelelően kell kiválasztani – én leginkább a menekülést javaslom.  

 

„Akkor mindez azt jelenti, hogy sohasem szabad adakozni a kéregetőknek? Vagy vannak ’kivételes esetek’, amikor mégis lehet?” – hangzik el a harmadik kérdés.

 

Egy kivételes eset van, mégpedig az, ha a kéregetővel kapcsolatban fennálló biztonsági kockázat minimális mértékű, vagyis ha a kéregető „szinte minden kétséget kizáróan ártalmatlannak” tűnik (pl. idős és bottal jár, kerekesszékes, stb.). A kéregető által jelentett biztonsági kockázat mértékének megállapítása gyakran nem könnyű feladat, de alapos és kellően gyors helyzetfelméréssel (mérlegeléssel) megoldható.

 

Értelemszerűen a „minimális mértékű biztonsági kockázatot jelentő” kéregetőkkel szemben is óvatosan kell viselkedni, hiszen nem lehet ismerni a szándékaikat. Pl.: előfordulhat, hogy a kéregető – aki „szinte minden kétséget kizáróan ártalmatlannak” tűnik – valójában csak a potenciális sértett figyelmének elterelésére szolgál, és a társai végzik a „piszkos munkát.” A lényeg tehát az, hogy egy kéregetőben sem szabad vakon megbízni.

 

„A kéregetőkkel kapcsolatban esetenként szóba kerül a ’hajléktalanmaffia.’ Létezik egyáltalán ilyen bűnszervezet, vagy csak kitaláció az egész?” 

A hajléktalanmaffia valóban létezik; tagjai hajléktalanokat és szegény embereket kényszerítenek koldulásra, „keresetüktől” pedig részben vagy egészben megfosztják őket.

 

A hajléktalanmaffia tagjai általában nem követnek el bűncselekményeket az „átlagemberek” ellen, illetve az általuk befolyásolt hajléktalanokat és szegényeket sem szokták erre kényszeríteni – persze semmi sem kizárt… (A koldulás egyébként nem bűncselekménynek, hanem szabálysértésnek minősül – legalábbis én így tudom). 

 

A hajléktalanmaffiáról most nem fogok részletesen írni, erre majd máskor kerítek sort.

Megjegyzés: Egybeírt szóalakban a „hajléktalanmaffia” ’hajléktalanokat és szegény embereket kihasználó szervezett bűnözői csoportot’ jelent, különírt szóalakban viszont ‘hajléktalanokból álló szervezett bűnözői csoportot.’

 

Összegezve tehát, mindig óvatosnak kell lenni a kéregetőkkel szemben, de adott esetben meg lehet szánni őket.

A mielőbbi viszontlátásra!