Az autómentős csalás

2016.07.06 20:42

Az ékszerek mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen divatosak, elegánsak, és nagyon fel tudják dobni az emberek megjelenését, különösen akkor, ha valódi ékszerekről van szó. A valódi ékszerek azonban sok pénzbe kerülnek, éppen ezért egy kecsegtető ékszervásárlási ajánlat esetén sokan egy percig sem haboznak, és gyorsan lecsapnak a kedvező áron kínált ékszerekre. Ezt a csalók sem restek kihasználni: kidolgoztak egy új típusú csalási módszert, az autómentős csalást, amelynek két típusát különböztetjük meg:

  1. Az ékszeres autómentős csalás során a csalók a gépkocsijukkal megállnak egy viszonylag forgalmas út szélén, és úgy tesznek, mintha a gépkocsijuk lerobbant volna. Általában nem kell sok idő ahhoz, hogy sikeresen leintsenek valakit. Ritkábban ugyan, de akadnak olyanok is, akik maguktól megállnak segíteni. Ekkor a csalók előadják a történetüket, miszerint éppen a közeli városba/faluba tartottak, amikor hirtelen lerobbant a gépkocsijuk, és ottrekedtek az út szélén. (Most jöhet a jogos kérdés: „mégis hogy került a hirtelen lerobbant gépkocsi az út szélére?” A csalók ilyenkor vagy azt mondják, hogy szerencséjük volt, és le tudtak húzódni, mielőtt a gépkocsijuk motorja teljesen leállt volna, vagy pedig azt, hogy a gépkocsit egyszerűen odatolták, miközben az egyikük kormányzott és navigált. Ezt a kérdést általában nem sok sértett teszi fel, mivel a legtöbben tudják, hogy mit kell tenniük abban az esetben, ha a gépkocsijuk hirtelen lerobban, és ennek alapján azt feltételezik, hogy a csalók is hasonlóképpen cselekedtek. Ráadásul egy ilyen egyszerű kérdés hallatán a csalók valószínűleg nem fognak pánikba esni). Autómentőt azonban nem tudnak hívni, mert „sajnos” nincs náluk elég pénz, ezért egy „előnyös üzletet” ajánlanak a sértettnek: megvásárlásra kínálják a „valódi aranyékszereiket”, természetesen „jó áron”. A legtöbb sértett egyből felkapja a fejét egy ilyen „kedvező” ajánlat hallatán, és úgy dönt, hogy alaposabban szemügyre veszi az említett „aranyékszereket”. Az autómentős csalók azonban pont erre számítanak. Éppen ezért meglehetősen valódinak látszó, jól elkészített, mondhatni „jó minőségű” hamisítványokat próbálnak meg eladni sértettnek, aki így általában nem jön rá az átverésre, hiszen nehéz feladat megkülönböztetni a valódi ékszereket a „jó minőségű” hamisítványoktól, ehhez ugyanis az ékszerek és a hamisítók módszereinek nagyfokú ismerete szükséges, amivel a legtöbb ember sajnos nem rendelkezik. Ebből az következik, hogy a csalásra általában jóval az elkövetés időpontja után derül fény, pl. úgy, hogy a sértett egy ékszerésszel megvizsgáltatja a kérdéses „aranyékszereket”. A csalás késői felismerése a nyomozást végző rendőrök munkáját nehezíti meg, ugyanis:
  • a csalók már valószínűleg más városok/falvak közelében tevékenykednek, illetve
  • a sértett feltételezhetően nem fog pontosan emlékezni a csalás különböző részleteire, pl. a csalók kinézetére.

Éppen ezért fontos a „kétes forrásból” származó ékszerek mielőbbi megvizsgáltatása.

Ha a csalók által éppen kiszemelt sértett nem jön rá az átverésre, és megköti az „üzletet”, akkor a csalók köszönetüket fejezik ki, és úgy tesznek, mintha autómentőt hívnának. Az „üzletkötés” után a sértett általában hamar távozik a helyszínről, és nem várja meg az autómentőt. A ténylegesen kiérkező autómentő sajnos egyébként sem garancia semmire, ugyanis könnyen meglehet, hogy az autómentő sofőrje valójában a csalók társa. Ha a csalóknak nincs álautómentős társuk, akkor egyéb kifogásokkal próbálják meg távozásra bírni a sértettet (pl. azt mondják, hogy az autómentő csak egy óra múlva jön, tehát nyugodtan tovább mehet, hiszen már így is eleget segített). Ha a csalók nem tudják rávenni a sértettet a távozásra, és nincs álutómentős társuk, akkor – a lebukás elkerülése érdekében – tényleg hívnak egy autómentőt (ebben az esetben azt mondják az esetlegesen kíváncsiskodó sértettnek, hogy visszahívják az autómentős céget és megkérdezik, hogy merre van az autómentő, amit küldtek, ugyanis még nem ért a helyszínre). Tudomásom szerint a csalók ezt az „ütőkártyát” eddig még egyszer sem használták.

Az ékszeres autómentős csalás elkerülése érdekében soha ne vásároljanak ékszereket (vagy esetleg egyéb értéktárgyakat) lerobbant gépkocsi tulajdonosától!

 

  1. A készpénzes autómentős csalás részleteiben nem különbözik az ékszeres autómentős csalástól, a kettő között lévő különbség magában az átverésben rejlik. A készpénzes autómentős csalás során a csalók előadják a sértettnek a hirtelen lerobbant gépkocsijukról szóló történetüket, ezúttal azonban nem szándékoznak hamis ékszereket eladni neki, hanem egyszerűen „kölcsönkérnek” tőle némi pénzt, hogy tudjanak autómentőt hívni. A csalók természetesen megígérik a sértettnek, hogy át fogják neki utalni a tőle kapott kölcsön összegét, amint hazaérnek, éppen ezért megkérik a sértettet, hogy adja meg nekik a bankszámlaszámát. A csalók tudják, hogy a sértett kissé gyanakszik, éppen ezért, „biztosítékként” különböző hamis adatokat és kitalált elérhetőségeket adnak meg neki (az igazán profi csalók még hamis személyigazolványt is mutatnak a sértettnek, aki általában nem ellenőrzi a helyszínen az egyes adatok hitelességét). Ha a csalók terve beválik, akkor a sértett „kölcsönadja” a kért összeget. A csalók természetesen csak készpénzt fogadnak el, mivel az autómentés díját csak így lehet megtéríteni (ez legtöbbször így van, bár pontosan nem tudom). A legtöbb sértett magától távozik a helyszínről, mondván, „úgyis tudom a bajba jutott személyek adatait és elérhetőségeit, így kapcsolatba tudok velük lépni, amennyiben nem utalnák vissza időben a kölcsönkapott összeget. Sőt, végső esetben feljelentést is tudok tenni ellenük, a rendőrök munkáját pedig jelentősen megkönnyítik majd az adatok.” Ha a sértett – elővigyázatosságból - meg szeretné várni az autómentőt, akkor a csalók különböző kifogásokkal megpróbálják távozásra bírni vagy rábeszélni arra, hogy ne menjen velük az „autószerelő műhelybe”, ahová az állítólag kiérkező autómentő a gépkocsijukat fogja szállítani. A leggyakoribb kifogás – a csalók nevében megfogalmazva: „ne jöjjön velünk az autószerelő műhelybe, hiszen a gépkocsink megjavítása sok időt vehet igénybe, ráadásul utána még el kell mennünk a városba/faluba, hogy elintézzük a teendőinket. Nyugodtan menjen haza, majd utaljuk a pénzét.” Sikertelen próbálkozás esetén a csalók már csak két dolgot tehetnek:
  • bevetik az „álautómentős” trükköt (amennyiben erre felkészültek),
  • vagy ténylegesen hívnak egy autómentőt (mint már említettem, erre eddig még nem igazán került sor).

A sértett végül (értelemszerűen) távozik a helyszínről, és várja a csalók jelentkezését, valamint a nekik kölcsönadott pénz visszautalását (a legtöbb sértett néhány napos visszautalási időben állapodik meg a csalókkal). Amikor a sértett megnézi a bankszámláját és látja, hogy még mindig nem kapta vissza a pénzét, akkor megpróbálja felvenni a kapcsolatot a csalókkal – természetesen sikertelenül, mivel a csalók elérhetőségei hamisak (a sértettek egy része ekkor rájön, hogy a csalók adatai szintén hamisak). A sértett ezután feljelentést tesz a rendőrségen, és vár (a készpénzes autómentős csalás esetében gyakori, hogy a csalás gyors felismerésének köszönhetően a sértett viszonylag pontosan emlékszik a csalás különböző részleteire, így a nyomozást végző rendőröknek könnyebb dolguk lesz, és nagyobb eséllyel kerítik kézre a csalókat).

A készpénzes autómentős csalás elkerülése érdekében soha ne adjanak kölcsön pénzt (vagy esetleg egyéb értékeket) lerobbant gépkocsi tulajdonosának!

 

Mindezek ismeretében feltehetünk még néhány jogos kérdést:

  • „Köteles vagyok egyáltalán megállni, ha látok egy lerobbant gépkocsit? A tulajdonosa úgyis hívni fog egy autómentőt, mégis miben tudnék én segíteni?”
  • „Tulajdonképpen számíthatok büntetőjogi következményekre abban az esetben, ha nem állok meg?”
  • „Különben is, miért kellene megállnom? Lehet, hogy a lerobbant gépkocsi utasai valójában bűnözők: rablók, tolvajok, emberrablók, vagy akár gyilkosok, akik csak újabb áldozatokra vadásznak!”

A szóban forgó kérdéseket és aggályokat nem szabad félvállról venni, hiszen első a biztonság! Most pedig lássuk a válaszokat, lépésről lépésre:

  1. Az autós csak abban az esetben köteles megállni, ha azt látja, hogy valaki bajban van, és ténylegesen segítségre szorul, pl. a földön fekszik, és feltehetően megsérült. Amennyiben az autós úgy látja, hogy valaki más már megállt, és megkezdte a segítségnyújtást, akkor ő már nem köteles megállni, tehát nyugodtan továbbhajthat – ettől függetlenül természetesen bárki megállhat és felajánlhatja a segítségét a továbbiakban. Soha nem lehet tudni, hogy egy lerobbant/félrehúzódott gépkocsi utasai nem szorulnak-e orvosi vagy esetleg egyéb segítségre. Éppen ezért, ha más még nem állt meg segíteni, akkor ezt önöknek kell megtenniük! Ha a lerobbant gépkocsi tulajdonosa nem tud autómentőt hívni, mert nincs nála elég készpénz, akkor javasolják neki azt, hogy hívja fel az egyik rokonát és kérjen tőle segítséget – tudomásom szerint senki sem köteles pénzt adni egy lerobbant gépjármű tulajdonosának, még akkor sem, ha viszonylag elhagyatott, kis forgalmú helyen robbant le. Szükség esetén az autómentéssel foglalkozó cégek – valószínűleg – elvállalják az autómentést és felajánlják az utólagos számlarendezés lehetőségét.
  2. A megállás mellőzése esetén büntetőjogi szempontból a segítségnyújtás elmulasztásának vétsége vagy bűntette merülhet fel. Az alábbi linkre kattintva egy részletes cikket olvashatnak a segítségnyújtás elmulasztásával kapcsolatos információkról – a cikk szerzője: Dr. Zatik Levente, ügyvéd. http://www.jogitanacsok.com/segitsegnyujtas-elmulasztasa.html

A cikk egyik legfontosabb alapszabálya – egy kicsit átfogalmazva: „indokolt esetben mindenki köteles a tőle elvárható (akár minimális) segítségnyújtásra, még ittas állapotban is! Ilyen esetnek minősül pl. egy közúti baleset. A mindenkitől elvárható (minimális) segítségnyújtás:

  • meggyőződés a sérülés jellegéről
  • a segítség felajánlása
  • szükség esetén a hivatalos szervek (mentők, rendőrség, tűzoltóság) értesítése
  • és (a hivatalos szervek kiérkezéséig) a helyszínen maradás.”
  1. Biztonságtechnikai szempontból az utolsó kérdés a legaggasztóbb – teljesen jogosan, hiszen nem lehet biztosan tudni, hogy milyen emberek a lerobbant/félrehúzódott gépkocsi utasai. Lehet, hogy bűnözők, és lehet, hogy segítségre szoruló, ártatlan emberek. Éppen ezért, ha megállnak segíteni egy lerobbant/félrehúzódott gépkocsi utasainak, akkor a saját és a gépkocsijukban utazó személyek biztonsága érdekében tartsák be a következő biztonságtechnikai szabályokat:
  • óvatosan közelítsék meg a félrehúzódott gépkocsit!
  • lehetőség szerint úgy nézzenek körül, hogy közben a gépkocsijukban maradnak! Ugyanis ha lőfegyveres bűnözőkkel találják szemben magukat, akkor még van esélyük arra, hogy elhajtsanak a helyszínről, és értesítsék a rendőrséget – bár ezzel vigyázni kell, mert a hagyományos szélvédő és a gépkocsi ablakai sajnos nem nyújtanak védelmet a lövések ellen. Ha lőfegyvert fognak a gépkocsira, akkor az elhajtásra egyetlen lehetőség van: mindenki lebukik (a sofőrt is beleértve), majd a sofőr elkezd tolatni, majd hirtelen megfordul és elhajt (a gépkocsi sofőrje és utasai akkor ülhetnek fel, ha a gépkocsi már biztonságos helyre ért). Ez a technika könnyen balesetet okozhat, éppen ezért csak az „ügyesebb” sofőrök számára ajánlott. Ellenkező esetben követni kell a bűnözők utasításait – így valószínűleg nem fognak senkit sem bántani. Az értéktárgyak soha nem érnek annyit, mint a saját, a családjuk és a gépkosijukban utazó személyek biztonsága.
  • ha nem érzékelnek veszélyhelyzetet, akkor a gépkocsiból lehetőleg a két „legerősebb” személy szálljon ki, a „gyengébbek” maradjanak bent (ha csak egy „erős” személy van a gépkocsiban, akkor ő szálljon ki)! Ha a félrehúzódott gépkocsi utasai valóban bajba jutott személyek (nem bűnözők), és a segítségnyújtás több embert igényel, akkor lehetőség szerint mindenki szálljon ki a gépkocsiból, senki ne maradjon bent egyedül! Fontos, hogy valakinél legyen kéznél egy mobiltelefon, ha esetleg hívni kellene valamilyen hivatalos szervet (egy esetleges veszélyhelyzet esetén így még van esély a rendőrség értesítésére – feltéve, ha a mobiltelefont tartó személy „távolabbról” figyeli az eseményeket, így ugyanis kisebb az esélye annak, hogy a bűnözők őt is észreveszik).
  • a gépkocsiból kiszálló személy mindenképpen zárja be a gépkocsit, vegye magához a slusszkulcsot és rejtse el (pl. tegye be a zsebébe vagy a táskájába)!
  • eközben a gépkocsi utasai figyeljenek a gépkocsiban lévő értéktárgyakra! Ha mégis bűnözőkkel találják szemben magukat, akkor inkább adják át az értéktárgyaikat! A támadás elhárítását legfeljebb az erre alkalmas személyek próbálják meg, de senki ne vállaljon felesleges kockázatot!

A mielőbbi viszontlátásra!