A változatosság elve

2016.10.25 20:11

A biztonságtechnika alapelveinek egyike. Lényege, hogy a potenciális behatolási pontot jelentő nyílászárókat különböző típusú zárakkal és - zárbetétes zárak esetén - eltérő profilú zárbetétekkel kell ellátni, mivel ez jelentősen megnehezíti a betörők dolgát. Ennek több oka is van:

  • a különböző típusú zárak és az eltérő profilú zárbetétek feltöréséhez eltérő eszközökre és módszerekre van szükség – bizonyos zárfeltörési módszerek nagy zajjal járnak,
  • az egyes zárak és zárbetétek feltörési ideje között különbség van – ez akár több percet is jelenthet,
  • vannak olyan zárak és zárbetétek, amelyek bizonyos zárfeltörési módszerekkel egyáltan nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt törhetők fel,
  • a legtöbb betörőnél általában kevés eszköz van, így a különböző típusú zárak és zárbetétek között általában olyan, amelyet a betörők adott esetben nem tudnának feltörni,
  • a betörők nagy része nem szereti a „kihívást”, mindig a legegyszerűbb célpontokat keresi, ezért a jó minőségű, különböző típusú zárak és eltérő profilú zárbetétek látványa akár el is riaszthatja a betörőket.

Emlékeztető: nem szabad az elriasztás elvére hagyatkozni (erről bővebben „Az elriasztás elve” című cikkemben olvashatnak).

 

Alapkövetelmény, hogy az ajtót, vagy (aktív) biztonsági rácsot két biztonsági zár védje. A változatosság elvének figyelembe vételével – a fő zárszerkezeten kívül – 2 darab, eltérő típusú biztonsági zár fel- és/vagy beszereltetése ajánlott. Ha a védelmet csak 2 darab zár biztosítja, akkor azok mindenképpen legyenek eltérő típusúak. 

 

Eltérő típusú zárak pl.: tűkulcsos zár – kéttollú kulcsos zár.

Eltérő profilú zárbetétek pl.: fogazott kulcsos zárbetét – laponmart kulcsos zárbetét.

 

Biztonságtechnikai szempontból mindenképpen megéri a változatosság elvét alkalmazni.

A különböző típusú záraknak és eltérő profilú zárbetéteknek sajnos néhány hátrányuk is van:

  • egyáltalán nem, vagy csak részben lehet azonos zárlatú, illetve fő- vagy vezérkulcsos rendszert kialakítani,
  • az eltérő típusú kulcsok gyakran nagyméretű, viszonylag sok helyet elfoglaló kulcscsomót alkotnak,
  • az egyes kulcstípusok másoltatása drágább, illetve esetenként „bonyolultabb” (pl. akkor, ha a kulcsot csak bizonyos zárszaküzletekben másolják le).

 

A változatosság elve nem hatásos, ha:

  • az adott nyílászáró/biztonsági rács szerkezetileg gyenge (ebben az esetben nem számít, hogy a zárak típusa és a zárbetétek profilja eltérő-e, mivel a betörő valószínűleg valamilyen betörési módszer alkalmazásával fogja megkísérelni a bejutást – vagyis a zárakhoz/zárbetétekhez feltehetően hozzá sem fog nyúlni, hanem erőszakos módon fogja feltörni az adott nyílászárót vagy biztonsági rácsot. Ez esetben a jó mechanikai védelmi szinttel rendelkező zárak megakadályozhatják a sikeres bejutást);
  • van olyan, potenciális behatolási pont, amelynek a védelmi szintje nem optimális (ebben az esetben a betörő a nem megfelelően védett potenciális behatolási ponton keresztül fogja megkísérelni a bejutást – vagyis: hiába alkalmazták a változatosság elvét bizonyos nyílászárókon vagy egy adott nyílászárót védő biztonsági rácson; ha van egy vagy több olyan nyílászáró, amelynek nem optimális a védelmi szintje).

Az első állításból az következik, hogy a változatosság elvét az optimális szintű mechanikai védelem kialakítása után érdemes alkalmazni.