A benyomós rablás

2016.11.09 22:33

A benyomós rablás a rablás egyik típusa. Fő jellemzője, hogy nagy része a sértett otthonában történik, így szinte soha nincsenek tanúk, akik esetleg közbe tudnának avatkozni - a benyomós rablás éppen ezért nagyon veszélyes. Ráadásul a sértett otthonában (a rablás mellett) akár súlyosabb bűncselekményekre, pl. súlyos testi sértésre is sor kerülhet. A „benyomós rablás” elnevezés onnan ered, hogy a rabló általában úgy jut be a sértett otthonába, hogy – rúgással, vagy vállal történő lökéssel – benyomja (belöki) a bejárati ajtót, amikor a sértett kinyitja azt.

A benyomós rablásnak két típusa van:

  1. Hagyományos benyomós rablás. A rabló becsenget vagy bekopog az adott lakásba/házba, majd rúgással, vagy vállal történő lökéssel benyomja a bejárati ajtót, amikor a sértett kinyitja azt. A rúgás vagy lökés hatására az ajtó nagymértékben / teljesen kinyílik, a rabló bemegy a sértett otthonába, és kirabolja a sértettet. A rablónak könnyebb dolga van, ha a sértett elesik a nekicsapódó ajtólap miatt, vagy ha az ajtólap viszonylag erősen megüti (hagyományos benyomós rablás esetén ez gyakori). Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a rabló – a nála lévő kötéllel – megkötözi a sértettet, illetve szigszalaggal „leragasztja” a száját. Hagyományos benyomós rablás esetén a rablónál alapból nincs fegyver (pl. kés); de megeshet, hogy a sértett otthonában magához vesz valamilyen, fegyverként használható tárgyat, pl. sniccert, hogy ezzel is „megkönnyítse” a rablást.
  2. Fegyveres benyomós rablás. A rabló becsenget vagy bekopog az adott lakásba/házba, majd valamilyen fegyverrel, vagy annak utánzatával arra kényszeríti a sértettet, hogy engedje be az otthonába. Ezután a rabló kirabolja a sértettet. A sértett megkötözése, illetve a sértett szájának „leragasztása” ez esetben is előfordulhat.

 

A benyomós rablás ellen többféleképpen is lehet védekezni – érdemes kombináltan alkalmazni az egyes védelmi megoldásokat.

  • Mindig használjanak ajtókitekintőt, mielőtt kinyitják a bejárati ajtót! Ne nyissák ki a bejárati ajtót, ha az ajtókitekintőt (kívülről) valaki szándékosan eltakarja! A bejárati ajtó közelében lévő ablakok, valamint a világítóablakok helyettesíthetik az ajtókitekintőt, de inkább az ajtókitekintő használata ajánlott, mivel abban az esetben a rabló szinte biztosan nem veszi észre önöket, így nem tud önökre lőfegyvert fogni – pl. ha kinyitják a bejárati ajtó aktív világítóablakát, akkor már igen. A lőfegyverrel elkövetett benyomós rablások száma csekély, de nem szabad kockáztatni, szinte bármi megtörténhet, a biztonságtechnikában számolni kell a „lehetetlennel” is, mivel a kockázat – valamilyen formában – mindig fennáll.
  • Mindig használjanak jó minőségű biztonsági ajtóláncot, nyitáshatároló kengyelt, vagy nyitáshatároló kengyeles kivitelű rászegzős másodzárat / nyitáshatároló kengyeles kivitelű hevederzárat a bejárati ajtó kinyitásakor; ezek ugyanis képesek megakadályozni az ajtólap rúgással, vagy váll-lökéssel történő benyomását. Ezeket mindenképpen biztonságtechnikai szaküzletben vásárolják meg, mivel ezen biztonságtechnikai termékek egyikén akár az életük is múlhat – a benyomós  rablásból rablógyilkosság is lehet. Például, a barkácsboltokban is kapható, 1200 forintos „biztonsági” ajtóláncok ellenállása minimális; egy ilyen „biztonsági” ajtólánc nem nyújt megfelelő mértékű védelmet a benyomós rablás ellen!

 

*A biztonsági ajtólánc és a nyitáshatároló kengyel összes típusa (kivétel nélkül) biztonságtechnikai kiegészítőnek minősül, tehát ezen nyitáshatároló eszközök nem biztosítanak tényleges zárást; így ezeket a biztosítók nem fogadják el a tényleges zárás elemeként (pl.: ha csak a biztonsági ajtólánc van beakasztva, akkor az adott nyílászáró nem minősül zárt állapotúnak, ami által az adott ingatlan sem minősül ténylegesen lezártnak).

A nyitáshatároló kengyeles kivitelű zárak tényleges zárást is tudnak biztosítani, de csak abban az esetben, ha zárt állapotban vannak. Ha nyitáshatároló állapotban vannak, akkor nem fogadhatók el a tényleges zárás elemeként, vagyis ez esetben az adott nyílászáró nem minősül zárt állapotúnak, ami által az adott ingatlan sem minősül ténylegesen lezártnak. (Ha valamelyik másik zárszerkezet zárt állapotban van, akkor az adott nyílászáró zárt állapotúnak minősül – az adott ingatlan ettől még nem feltétlenül minősül ténylegesen lezártnak).

 

Ezen biztonságtechnikai eszközök közül egyik sem nyújt védelmet a fegyveres benyomós rablás ellen, mivel az ajtólap résnyire nyitott állapotában a rabló rá tud fogni egy lőfegyvert a sértettre az ajtólap és az ajtótok között lévő résen keresztül – az ajtó gyors bezárása ebben az esetben nem segít, mivel a lőfegyverek ellen csak az átlövésgátló biztonsági ajtók, és az átlövésgátló biztonsági ablakok nyújtanak védelmet! A fegyveres benyomós rablás ellen csak az ajtókitekintő használata nyújt szinte teljes mértékben kockázatmentes védelmet; hiszen ha a sértett az ajtókitekintőn keresztül meglátja a bejárati ajtaja előtt álló, felfegyverkezett rablót, akkor értesíteni tudja a rendőrséget.

 

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ezentúl félelemben kell élni, hanem azt, hogy minél hatékonyabban kell védekezni a benyomós rablás ellen. Még egyszer leszögezem, hogy a lőfegyverrel elkövetett benyomós rablás nagyon ritka; és a rabló általában békén hagyja a sértettet, miután megszerezte az ingóságokat, amiket akart. De – bármilyen furcsa legyen is –, nem szabad elfelejteni, hogy a biztonságtechnikában a kockázat állandó fennállása miatt számolni kell a „lehetetlennel” is. A cél a kockázat lehető legnagyobb fokú mérséklése, illetve az optimális védelmi szint megteremtése.

A mielőbbi viszontlátásra!